Chicago: a musical

Sokakhoz hasonlóan én is a 2002-es film révén ismertem meg a Chicagót.

Rob Marshall rendezésében Chicago világa a mozivászonra költözött. Roxie Hartot Renée Zellweger alakította, Velma Kelly szerepében Catherine Zeta-Jones lépett elénk. Billy Flynnt Richard Gere, Amos Hartot pedig John C. Reilly játszotta.

A film csillogó, sötét, vicces és ízig-vérig színházi élmény volt, fantasztikus zenével és színészi alakításokkal.

És nem csak a közönségnél aratott sikert. A 2003-as Oscar-gálán a Chicago elnyerte a legjobb filmnek járó díjat és további öt Oscart, köztük a legjobb női mellékszereplő díját Catherine Zeta-Jones alakításáért.

Mégis az a gondolat maradt meg bennem leginkább a filmből, hogy a hírnév megváltoztathatja, miként látják az emberek az igazságot. És hogy egy gyilkosságból újságcímlap lehet.

A történet az 1920-as évek Chicagójába visz vissza bennünket. Roxie Hart börtönbe kerül, miután meggyilkolja a férfit, akivel viszonya volt. Ott találkozik Velma Kellyvel, egy színpadi előadóművésszel, akit szintén gyilkossággal vádolnak.

Ahelyett, hogy csupán az ártatlanságukat próbálnák bizonyítani, a két nő valami sokkal hatalmasabbat fedez fel: a figyelmet.

Billy Flynn ügyvéd segítségével Roxie megtanulja, hogy egy jó történet többet érhet az igazságnál.

A gyilkosságból újsághír lesz.
A bűnözőből híresség.
És hirtelen mindenki tudni akarja a nevét.

Ha ma a Chicagóra gondolok, újra és újra meglep, mennyire aktuális ez az elképzelés. Tükröt tart elénk és a gyarlóságaink elé.

A Chicago nem Hollywoodban született.

A musicalt John Kander, Fred Ebb és a legendás koreográfus, Bob Fosse alkotta meg. A zene, a koreográfia, a szexualitás és a szatíra összekapcsolásával az amerikai musicalszínház egyik meghatározó stílusát teremtették meg.

A Chicagóban különösen izgalmas, hogy az 1996-os Broadway-felújítás színpadi világa mennyire tudatosan letisztult. Nincs mi mögé elbújni. A figyelem az előadókra, a zenére, a mozgásra, a kiállásra és természetesen az összetéveszthetetlen, Fosse ihlette koreográfiára összpontosul. Ez a rendezés nem hatalmas díszletekre vagy látványos effektekre épít: magukat az előadókat helyezi az élmény középpontjába.

Még ha soha nem is láttuk a musicalt színpadon, néhány dalát valószínűleg ismerjük: az „All That Jazz”, a „Cell Block Tango” vagy a „Razzle Dazzle” is ilyen.

A Chicago szinte előadás az előadásban. Mindenki szerepet játszik. Roxie az újságoknak, Billy Flynn az ügyfeleinek, a média a közönségnek. A közönség pedig örömmel nézi. A hírnév, a bűn, az igazságszolgáltatás és a sztárkultusz egyetlen nagy előadás részeivé válnak, amelyben egyre inkább elmosódik a határ valóság és szórakoztatás között.

Hol láthatjuk a Chicagót 2027 februárjában?

Ha 2027 februárjában Londonban járunk, különösen érdekes lehetőség kínálkozik.

A Chicago új brit turnéja a délnyugat-londoni New Wimbledon Theatre-ben indul, ahol 2027. február 5–13. között játsszák a musicalt. Ezután február 16–20. között a Theatre Royal Plymouth, majd február 22–27. között a cardiffi Wales Millennium Centre ad otthont az előadásnak.

Nagyon szeretném 2027-ben látni, ahogy a gyilkosság, a zene és az a sok jazz életre kel a színpadon!

Érdekességek a Chicagóról

1. Mielőtt musical lett belőle, a Chicago egy 1926-os színdarab volt, amelyet Maurine Dallas Watkins újságíró írt. Olyan valós gyilkossági ügyek ihlették, amelyekről a chicagói bíróságokról tudósított.

2. A darab két valódi nő, Beulah Annan és Belva Gaertner történetén alapult. Nagy feltűnést keltő gyilkossági pereik Roxie Hart és Velma Kelly figuráját is inspirálták.

3. A történetből először 1927-ben készült némafilm, jóval a híres Broadway-musical megszületése előtt.

4. A második filmváltozat, az 1942-es Roxie Hart főszerepét Ginger Rogers játszotta. Ez az adaptáció azonban tompította az eredeti történet sötétebb elemeit.

5. A Chicago musicalként végül 1975-ben jutott el a Broadwayre. Zenéjét John Kander, dalszövegeit Fred Ebb írta, szövegkönyvét Fred Ebb és Bob Fosse közösen készítette. A rendezés és a koreográfia is Fosse munkája volt.

6. Az eredeti előadás főszerepeiben a Broadway legendái léptek színpadra: Gwen Verdon Roxie-ként, Chita Rivera pedig Velmaként.

7. Az eredeti Broadway-produkció 1976-ban tizenegy Tony-jelölést kapott, de egyetlen díjat sem nyert. A Chicagót az 1996-os Broadway-felújítás tette világszerte ismert jelenséggé.

8. A 2002-es filmváltozat Renée Zellweger, Catherine Zeta-Jones és Richard Gere főszereplésével hat Oscart nyert, köztük a legjobb film díját.

9. Az 1996-os felújítás ma a Broadway történetének leghosszabb ideje játszott amerikai musicalprodukciója. Ez is mutatja, hogy a hírnévről, a médiáról és a sztárkultuszról szóló éles szatíra ma is ugyanolyan aktuális, mint száz évvel ezelőtt.